Ma már 4. napja beteg.

Korán kelek, két órát sétálok a kutyákkal, barátokkal. Tök jó a hangulat, beszélgetünk mindenféléről, karácsonyról, rólunk, rólam és F-ről.. bennem van egy furcsa érzés. Nem vagyok önmagam. A barátaim előtt nem vagyok őszinte, Gondolkodom: miért zavar, hogy újra egy fedél alatt élek (na, jó, nem költöztem vissza az összes ruhámmal) a férfival, akivel cca. 18 évig éltem együtt. Akit szerettem, szeretek(?). Miért érzem magam feszéjezve? 

Azért, mert nem tudom, hogy hogy állok magammal, vele. Fél-egy évvel ezelőttig azt gondoltam, hogy én OK vagyok. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem. Azóta keresem magam. 

16-17 év boldogság után széthullott az életem. Vagy csak a képzeletbeli cukormáz tartotta össze eddig is. Csak nem akartam beismerni. Hogy miért? Azt hiszem azért, mert azt, hittem, velem van a baj, én nem csinálok valamit jól. 

Ez már a második komoly kapcsolatom. (OK, nem volt egyébként sem sok, egy kezem össze tudom számolni) S ebben, 17 év után dejavum volt júniusban. Kétszer éltem meg, hogy ott állok az általam szeretett férfi mellett és azt érzem, hogy nem érzi, hogy szeretem, hogy egyedül vagyok mellette, hogy hiányzik a társ...

E második alkalom megrázott. Miért vagyok másodszor ugyanabban mederben két különböző férfival? Elkezdtem ezt a témát boncolgatni, pszichológushoz járni....

No, de térjünk vissza egy kicsit a mához. Szimpla vasárnap. Ahhoz képest, hogy a hét elején még arról beszékgettünk F-vel, hogy jó lenne  kimenni Auztriába még egyet adventolni, ő csütörtök óta beteg. Kezdődött egy torokfájással szerda este, aztán csütörtökön COVID tesztet csináltunk, melynek eredmény a várakozásaim szerint: negatív. Aztán csütörtökön egy szóváltás volt abból,  hogy felhúztam magam azon, hogy exfeleség és első szülött leányzó bepörgette F-t, hogy az ex apjának is így kezdődött a Covid és 4 nagy múlva életveszélyes szaturációs adatok miatt körházba került... Mindez este 8-kor. Az én hozzáállásom az élet megpróbáltatásaihoz: nyugi,gondolkozzunk higgadtan. Nos, e szerint álltam a 88-as véroxigénszint kérdéséhez is, Miért kell mindjárt azt vizionálni, hogy F is kórházba fog kerülni Coviddal??? Persze én voltam az, akit idegesít, hogy a lánya aggódik az apjáért... és én miért utálom ennyire őt? Mármint F-t. (Nos, ezen a ponton megint elgondolkodtam, hogy ki is vagyok én és vajon ki F??? )

Pénteken 5  covid tesztet kellett hoznom a patikából. Folyamatos véroxigén mérés, parázás. Én próbáltam nyugodt maradni, kívül maradni a helyzeten. A délutánt a cardio vasculeásris centrum ambulációján töltöttük, 3 féle covid teszt, röntgen, ekg... Eredmény minden COVID teszt (gyors, per, s még egy) negatív, EKG tökéletes, nincs szívritmuszavar se--- szerencsére. Míg az eredményre értünk egymás mellett ültünk, neki folyton pettyeget a messenger, irogatott. Engem az ideg vetett szét, legszívesebben otthagytam volna, mert tudtam, hogy az exe és a nagyobbik lánya éppúgy tengerentúlra tartó gépen űl, a kisebbik lánya barátjával, vele biztosan nem csetel... no, de akkor vajon kivel???? Miután megkapta az eredményt, s szerencsére semmi komoly baja, próbáltam ponkodva "beszólni", hogy nekem volt igazam, kár volt az aggodalomért....

Szombaton dolgoztam, de mielőtt elmentem, volt alkalmam csekkolni a telefonját. Tudom, személyiségi jogok, levéltitok meg minden, csakhogy amikor sok éven keresztül úgy érzed, át vagy vágva, hazudnak neked, akkor néha tudni akarod az igazságot... Nos a kórházból, mellettem ülve egy régi nő ismerősnek irogatott, hogy most épp ápolom, de hűvös a hangulat, stb.A "kedves" ismerőse ajánlotta, hogy hoz neki kaját. ( Milyen képmutató játékok ezek. Hiszen ez a nő a nála idősebb férjét, amikor az már ápolásra szorult volna, elhagyta, s most épp segítséget ígér egy betegnek.Pfff)  Nem mondom, hogy nem tudtam volna rárontani a fürdőben és a képébe vágni, hogy kivel szórakozzon.... de nem tettem. Elmentem dolgozni, s közben azon kattogtam, hogy tudom ezután manipulálni. 

Miután befejeztem a munkát, elmentem patikába köptetőért, bevásároltam... s "haza"érve elkezdtem főzni, beteget ápolni. F naggggyon rosszul volt. Illetve csak szerinte, szerintem, pusztán csak odafigyelést akart. 

Ma 4.napja szenved. Mára már szerinte tüdőgyulladása van. A kardiológián készült röntgen alapján hörkurut, de sebaj, ma megint mentem a patikába, erre való valamiért. Főztem neki immun boost szirupot. Kipréselt magából egy  "jó, egy itt vagy"-ot. "Mi lenne velem nélküled?"-et. Miután tudom, hogy régi, nő ismerősöknek előadja a nagy, elhanyagolt beteget, mondtam neki, hogy remekül el lenne, hiszen van hárem akit mozgósítana.

Szóval azt hiszem, hogy egy valamilyen szintű nárcisztikussal éltem, élek együtt. Keresem magam, kattog az agyam.